Környezettudatossági Játékok Workshop – fiataloktól fiataloknak, közösen egy fenntarthatóbb jövőért

2026. január 23., Budapest – Szemléletformáló és Újrahasználati Központ

Január 23-án a budapesti Szemléletformáló és Újrahasználati Központban folytatódott a „Nagyban facilitálunk” projekt workshopsorozata. A negyedik tematikus alkalom középpontjában a környezetvédelem és a fenntarthatóság állt: a résztvevők játékokon, vitákon és közös gondolkodáson keresztül vizsgálták meg, hogyan kapcsolódnak mindennapi döntéseink a környezetünkhöz, és mekkora szerepünk lehet egy fenntarthatóbb jövő alakításában. A workshopot 2026. január 23-ra, 9:00 és 16:00 közötti időpontra hirdette meg a projekt.

Ahogyan a korábbi inklúziós, demokrácia- és AI-workshopokon, ezúttal is a fiataloktól fiataloknak szemlélet határozta meg a programot. A környezettudatosság nem előadásként vagy ismeretanyagként jelent meg, hanem olyan kérdésként, amelyről lehet vitatkozni, döntéseket hozni, saját szokásainkat megvizsgálni, és közösen megoldásokat keresni.

A nap célja

A workshop egyik legfontosabb kérdése az volt: mit jelent valójában környezettudatosan gondolkodni?

Könnyű azt mondani, hogy „védenünk kell a környezetet”, de sokkal nehezebb eldönteni, hogy egy konkrét helyzetben mi a jobb választás. Mi az, amin egyénileg tudunk változtatni? Mi az, amihez közösségi, gazdasági vagy politikai döntésekre van szükség? Milyen következményei vannak hétköznapi szokásainknak? És hogyan lehet a felismerésekből valódi cselekvés?

A workshop játékai ezekre a kérdésekre épültek. A cél nem az volt, hogy minden helyzetre egyetlen „helyes választ” adjunk, hanem hogy a résztvevők mérlegeljenek, érveljenek, kérdezzenek és felismerjék saját döntéseik és a nagyobb rendszerek közötti kapcsolatokat.

Hétköznapi döntésektől a nagyobb kérdésekig

A játékok egyik kiindulópontja a saját életmódunk és szokásaink megfigyelése volt.

A Jós című mozgásos gyakorlatban a résztvevők különböző, életmóddal és környezeti döntésekkel kapcsolatos állításokra reagáltak. Ha egy állítás igaz volt rájuk, helyváltoztatással jelezték azt. Az egyszerű játék így láthatóvá tette, mennyire különböző szokásokkal, tapasztalatokkal és döntésekkel érkezünk ugyanabba a csoportba.

Az ECO vs EGO – képes döntés gyakorlatban hétköznapi helyzeteket ábrázoló képekről kellett eldönteni, hogy azok inkább környezettudatos vagy inkább környezetkárosító döntést mutatnak-e. A feladat egyik fontos tanulsága éppen az volt, hogy sok helyzet nem értékelhető egyszerűen fekete-fehéren: ugyanazt a döntést több szempontból is lehet vizsgálni, és a tudatos mérlegelés sokszor fontosabb, mint egy gyors címke.

Mi múlik rajtunk – és mi nem?

A Rajtam múlik – nem rajtam múlik játék már közvetlenül a cselekvési lehetőségekkel foglalkozott. A résztvevők klímaváltozással kapcsolatos állításokról döntötték el, hogy az adott kérdés mennyiben függ tőlük személyesen, és mennyiben kívül esik az egyéni befolyásukon.

A gyakorlat fontos különbségre irányította rá a figyelmet. Egyéni döntéseinknek van jelentőségük, de nem minden környezeti probléma oldható meg kizárólag azzal, hogy valaki kevesebb műanyagot használ vagy lekapcsolja a villanyt.

A környezettudatosság része annak felismerése is, mikor tudunk egyénileg cselekedni, mikor van szükség közösségi összefogásra, és mely problémákhoz szükségesek rendszerszintű változások.

Ez a felismerés azért is fontos, mert egyszerre segít elkerülni két végletet: azt, hogy minden felelősséget kizárólag az egyénre helyezzünk, és azt is, hogy úgy érezzük, egyénként semmilyen hatásunk nincs.

Mi történik azután, hogy kidobjuk?

A Hulladék útja című játékban a résztvevők egy hulladék útját modellezték. A gyakorlat két különböző folyamat összehasonlításával mutatta meg, hogy az egyes szereplők és döntési pontok hogyan befolyásolhatják egy rendszer működését.

Az első kör után a csoportnak azt kellett végiggondolnia, hogyan lehetne hatékonyabbá tenni a folyamatot, majd az új ötletek alapján ismét végigjátszották a hulladék útját.

A játék így egy egyszerű hétköznapi tárgyon keresztül mutatta meg, hogy a hulladék nem tűnik el attól, hogy bedobjuk egy kukába. Mögötte gyűjtési, szállítási, válogatási, újrahasználati és újrahasznosítási folyamatok állnak – és minden rendszerben vannak olyan pontok, ahol egy jobb döntés jelentős változást idézhet elő.

Mit tennél, ha meg kellene győznöd egy döntéshozót?

A környezetvédelem nemcsak személyes szokásokról, hanem közös döntésekről is szól. Ezt dolgozta fel a Győzz meg egy döntéshozót! című vitajáték.

A résztvevők egy klímaváltozással kapcsolatos állítás mellett vagy ellen érveltek, miközben a döntéshozói szerepet betöltők a felhozott érveket értékelték.

A feladatban nem volt elég azt mondani, hogy „ez jó a környezetnek”. Meggyőző érveket kellett keresni, figyelembe kellett venni más szempontokat, reagálni kellett az ellenérvekre, és végig kellett gondolni, mitől válik egy környezetvédelmi ügy mások számára is fontossá.

A játék ezzel a vitakultúrát és az érvelést is összekapcsolta a környezettudatossággal: egy fenntarthatóbb világ kialakításához ugyanis nemcsak jó ötletekre, hanem párbeszédre, érdekegyeztetésre és meggyőző kommunikációra is szükség van.

A felismeréstől a cselekvésig

A nap gondolkodási íve végül visszatért az egyéni lehetőségekhez.

A Célkitűzés gyakorlatban minden résztvevő három olyan környezetvédelemmel kapcsolatos személyes célt fogalmazott meg, amelyet a saját életében reálisan meg tud valósítani. A hangsúly nem a látványos vagy tökéletes vállalásokon, hanem a konkrét, teljesíthető változtatásokon volt.

Ez fontos lezárása volt a közös gondolkodásnak. A workshop során ugyanis a résztvevők egyszerre találkoztak azzal, hogy a környezeti problémák összetett rendszerekhez kapcsolódnak, és azzal is, hogy ettől még saját döntéseinknek van jelentőségük.

A kérdés tehát nem az, hogy egyetlen ember képes-e „megmenteni a bolygót”, hanem az, hogy mi az a konkrét lépés, amelyet valóban meg tudunk tenni – és hogyan kapcsolhatjuk ezt össze mások cselekvésével.

Fiatalok facilitátori szerepben

A „Nagyban facilitálunk” projektben a workshop témája mellett maga a módszer is fontos. A projekt résztvevő 14–20 éves fiataljai a képzések és workshopok során nemcsak az inklúzió, a demokratikus részvétel, a mesterséges intelligencia és a környezettudatosság témáival foglalkoztak, hanem közben együttműködést, kommunikációt, vitakultúrát és közösségszervezést is tanultak.

A környezettudatossági workshopon ezért a játék sem pusztán játék volt. A fiatal facilitátoroknak világos instrukciókat kellett adniuk, figyelniük kellett a csoport működésére, kérdésekkel kellett továbbvinniük a gondolkodást, és teret kellett hagyniuk annak is, ha a résztvevők különböző következtetésekre jutottak.

A facilitátori szerep itt különösen jól kapcsolódott a fenntarthatóság témájához: nem kész megoldásokat kellett átadni, hanem olyan helyzeteket teremteni, amelyekben mások maguk kezdtek el gondolkodni a saját felelősségükről és lehetőségeikről.

Tanulságok és üzenetek

A Környezettudatossági Játékok Workshop azt mutatta meg, hogy a fenntarthatóságról való tanulás jóval több lehet annál, mint adatok, tiltások és tanácsok felsorolása.

Lehet mozgás, döntés, vita, együttműködés és saját élmény.

A játékok különböző oldalról közelítették meg ugyanazt a kérdést. Megvizsgáltuk a saját szokásainkat, mérlegeltük hétköznapi döntéseinket, végiggondoltuk, mi múlik rajtunk és mi igényel rendszerszintű változást, modelleztük a hulladék útját, érveltünk környezetvédelmi ügyek mellett, végül pedig saját, megvalósítható célokat fogalmaztunk meg.