Kinek való és mire megoldás az alternatív iskola?

Magyarországon legelőször az állami iskolák kezdtek el az egyházi iskolákhoz képest alternálni, aztán a múlt század elején útjára indult reformpedagógiai mozgalmakból inspirálódva egyre több alternatív iskola nyitotta meg kapuit. De mitől alternatív egy oktatási intézmény?

Szinte minden alternatív iskoláról el lehet mondani, hogy próbál egyénre szabottan, differenciáltan oktatni, vagyis minden gyereket a saját képességei szerint végigvezetni a tananyagon. Jellemző még ezekre az intézményekre, hogy minimum alsó tagozaton, illetve negyedik osztályig – van, ahol ennél tovább is – csak szöveges értékelés létezik, nincs osztályzat.

A hatályos köznevelési törvény értelmében az alternatív kerettanterv tantárgyi struktúrája legfeljebb harminc százalékban térhet el az oktatásért felelős miniszter által kiadott kerettantervben foglalttól. Ebből kiindulva az alternatív iskolák oktatási tematika és tartalom szempontjából mások a hagyományos iskolákhoz képest, de mi a helyzet az alapelvekkel, a szemléletmóddal, a módszertannal, az innovációval?

Tisztázzuk a fogalmakat: mitől alternatív?

„Ha történeti szempontból vizsgáljuk a kérdést, az 1920-as években jelent meg a reformpedagógia – élén a Waldorffal – átfogó koncepciókkal, mögötte filozófiai, teológiai tartalommal, gyerekképpel, tananyaggal. A ‘60-as, ‘70-es években induló alternatív iskolák egyrészt ezekből a reformmozgalmakból szemezgettek, másrészt szemléletükben szorosan kötődtek a korszak diákmozgalmaihoz is. Ekkoriban kezdték ezeket alternatív iskoláknak nevezni, de manapság az alternatív fenntartású, tehát a nem állami, nem egyházi és nem önkormányzati iskolákat szoktuk alternatívnak nevezni” – mondta Kopp Erika neveléstörténész, az ELTE PPK Pedagógusképzés Kutatócsoport tagja.

„Annak idején folyton beleütköztünk abba, hogy vannak a különböző fenntartású intézmények és különböző módszerek, szóval lehet ezt történeti, jogi, szervezeti oldalról is nézni, de én inkább az innováció felől közelíteném meg: van-e bármilyen újítás a rendszerben, és azt előbb-utóbb átveszi-e a mainstream? A szerencsésebb országokban, például Finnországban az állam kezd bele valamilyen reformba, ami aztán elterjed, míg a kevésbé szerencsés országokban az innováció mindig a mainstream ellenében tételeződik” – tette hozzá Lannert Judit közgazdász-szociálpolitikus, oktatáskutató, aki különböző szegregátumokban járva számos, önálló pedagógiai módszerrel nem rendelkező egyházi és alapítványi iskolával találkozott már.