A Várhegyi György Díjat 2018-ban a Közgazdasági Politechnikum kapta.

Laudáció Bak Zsófitól

„Ez olyan, mint egy iskola, csak jobb”
Laudáció a Közgazdasági Politechnikum Várhegyi György Díjának átadása alkalmából

Gallai Zsófia, Jakab Judit:

Soha pontosabb meghatározást, mint a mondat első fele, a második megállapításnak meg folyamatosan szeretne megfelelni a Politechnikum. Igen, ez is egy iskola, itt is becsöngetnek reggelente, órák követik egymást, a tanárok dolgozatokat íratnak, osztályoznak, a középiskolai tanulmányok végén érettségi vizsgát kell tenni. Van gólyabál, szalagavató, ballagás stb.

Az egész valahogy mégis más. Végtére is micsoda dolog az, hogy az osztályoknak neve van, hogy az elsőÁ osztályban érettségizni lehet, hogy itt nem érik be egy osztályfőnökkel, hogy kit tegezve, kit magázva, de keresztnevükön szólítják egymást az iskolapolgárok, hogy a folyosók bizonyos szegleteiben rongyszőnyegeken, párnákon ücsörögnek a diákok, hogy mindig van papír a vécében…

Az alapítók (9 tanár) célja egyrészt az volt, hogy a Politechnikum gimnáziumi érettségit adjon tanítványai kezébe, és a képzési idő alatt korszerű, alkalmazható tudással vértezze föl őket; másrészt olyan iskolát kívántak létrehozni, amelynek padjait maguk is szívesen koptatták volna. Az egyik alapelv az volt tehát, hogy a tanórákon félelem és szorongás nélkül lehessen részt venni.

Az érdemjegyek mellett kezdettől fogva jelen volt a tanári szöveges értékelés. Az Értékelő nevű kapcsos könyvben valamennyi tanulónak A/5-ös oldalakon foglalják össze a pedagógusok, hogyan látják a diák negyed- illetve félévi teljesítményét. Az értékelés címzettje a tanuló, őt szólítják meg a tanárok, de a szülőnek alá kell írnia az összesítőt, így tulajdonképpen a családokkal folyik a kommunikáció.

Essék szó még az iskola működését szolgáló demokratikus intézmény-rendszerről! 1991-ben Horn Gábor, az iskola pedagógiai vezetője irányította a Huhogás munkáját, amelynek minden munkatárs (azaz mindenki) tagja volt. Valamennyi, az iskola egészét érintő döntést ez a testület hozta közösen. Ez a szisztéma fokozatosan alakult át, létrejött egy sor funkció, kialakult a helyi hierarchia, a Huhogás már nem mindenben illetékes, de a stratégiai kérdések mindenkor ott dőlnek el.

Tehát a Politechnikum élén mindig a pedagógiai vezető állt, az ő tiszte és felelőssége felelt meg nagyjában és egészében a hagyományos iskolaigazgatói pozíciónak

Biztosan ezer dologról nem esett szó, ami még hozzátartozik az iskolához, de egy rövid összefoglalóba ennyi fér bele. A honlapon számos részletről bővebben lehet még olvasni, hivatalos és személyes hangú dokumentumok állnak az olvasó rendelkezésére, amelyek segítségével mindenkiben teljesebb kép alakulhat ki a Közgazdasági Politechnikumról.

Egy kicsit a Díjról:

Amikor megszületett a Kuratórium döntése, hogy ebben az évben a Poliba kerül a Díj, boldog voltam. Arra gondoltam: végre. A Díj haza ért. Gyuri hazaért. Itt alakult meg az az Egyesület, az Alapítványi és Magániskolák Egyesülete 1992 áprilisában, amely 2000-ben létrehozta – Gyuri emlékére – ezt a Díjat a szabad iskolák, az oktatás szabadsága eszméjének, fennmaradásuknak és fejlődésüknek méltatására, és amelynek Horn Gábor helyet és működési lehetőséget adott.
Itt ültünk a Poliban egészen 2001-ig, először egy pici szobában, egy nyüzsgő, befogadó, rendkívül rokonszenves légkörben. Kilépni a folyosóra minden alkalommal egy élmény volt. Majd kiköltözhettünk a kisházba az udvaron, az már igazi egyesületi központ volt. Üléseink, elnökségünk, kisebb-nagyobb találkozóink egytől-egyig valahányszor helyet kaptak, néha egyéb rendezvények terhére is akár.
Ezt sem, és még sok-sok mindent nem felejtünk a Polinak. Az AME hálával és hűséggel tartozik a Polinak, melyet – örömünkre – a jelen Díj átadásával meg is pecsételhet a Kuratórium jóvoltából.

Ahogy a Belvárosi Tanoda Várhegyi Díjának átadásakor, most is magukhoz az iskolapolgárokhoz, volt iskolapolgárokhoz fordultam segítségért, hiszen ki tudná jobban megfogalmazni, mi is a Poli, mint ők.

Miben különbözik a Politechnikum más iskoláktól?

A Poli tulajdonképpen majdnem mindenben különbözik egy átlagos középiskolától.

Baromira más légkörében.

Nekem a legfontosabb az volt, amikor felvételiztem, hogy a Politechnikum az életre próbál nevelni.

Nem csak a tananyag az, amit fontosnak tartanak itt. Tehát nem csak az, amit megtanulhatunk, hanem egy csomó más dolgot látunk, és tapasztalunk, és van kedvünk reggel bejönni az iskolába emiatt.

Nyolc évig jártam egy suliba a Poli előtt. Általános iskolába, ahol a nyolcévnyi szorongásomat próbálták fenntartani, és az nagy különbség, hogy itt, ha nem is szüntették meg ezt az élményt, erőteljesen csökkentették.

Szerintem egy toleráns iskola, befogadó iskola.

Személyesebb a kapcsolat a tanárok és a diákok között, ami nekem nagyon jó volt.

Én, amikor ide jelentkeztem, a legjobban az tetszett meg, hogy egyrészt egészen szabadon a diákok dönthetnek arról, hogy merre akarnak menni, de azért van egy tisztességes kontroll.

Ez az iskola nagyon szabad. Megtanít élni a jogaiddal, és megtanítja a kötelességeket is, tehát hogy a jogok és a kötelességek együtt járnak.

Az biztos, hogy nem volt szokványos iskola ez a Politechnikum, amikor én jártam ide, merthogy innen az emberek nem mentek haza a tanítás után. Én esténként 7-8 óra előtt nem nagyon értem haza. Itt tanultam, itt voltam estig.

Azt szoktuk mondani: Ez olyan, mint egy iskola, csak jobb.

Mi itt a 6 év alatt, az osztálytársaimmal kipróbálhattunk egy csomó mindent, amit a Poli után is csinálunk.

Mit nyújtott neked a Politechnikum?

Diákként elő sorban nyugalmat. Abból az űzött és túlhajszolt és félelmetes világból, ami a másik, élistálló jellegű iskolát jelentette bekerülni egy otthonos, befogadó, odafigyelő közösségbe.

Olyan példaképeket, olyan, teljesen váratlan szituációkban hátulról feltörő anno tanároktól kapott mondatokat, amiket – azt gondolom -, hogy az iskoláim során, a munkám során, a családommal kapcsolatos dolgokban, tehát mindenféle téren tudok használni.

Annyi mindenben próbálhattad ki magad itt, a Politechnikumban, kezdve a video stúdiótól a színjátszáson át a sportrendezvények megszervezéséig, az újságírásig, a különböző saját rendezésű dolgokig, kiállításszervezésig. Annyi minden van, amit itt, a Politechnikumban megtanulhatsz, vagy kipróbálhatsz, hogy mindegy, hogy hova mész, ezt, ha bárhol elkezded, nem lesznek szinte versenytársaid.

Az emberekkel való kommunikációban sokat fejlődtem.

Itt meg lehetett tanulni azt, hogy milyen az, amikor valaki szívvel-lélekkel dolgozik valamiért.

Itt a Poliban könnyen meg lehet nyílni, és nagyon sok barátot lehet szeretni, mert általában mindenki nyitott a másikra.

Azok a játékok, az az attitűd, amivel a tanárok ezt az iskolát vezették, egyfajta önismeretet ad a diáknak.

Fantasztikus tanárokat kaptam az intézménytől!

Megtanított arra, hogy a döntéseknek következménye van. És a legfontosabb az, hogy megtanultam tanulni.

Mindenkiből próbálják ezt kihozni, ami már eleve benne van, csak máshol esetleg problémaként tekintenek rá.

Bak Zsófi