Alekszej Tolsztoj: Aranykulcsocska, avagy Burattino kalandjai

A Beszélő Tücsökkel lezajlott eset után a lépcsőház alatti kamrácskában igen unalmassá vált az élet. A nap lassan telt. Burattino még a gyomrában is unalmas ürességet érzett.
Behunyta a szemét, és egyszer csak sült csirkét látott maga előtt egy tányéron.
Gyorsan kinyitotta a szemét, hát a sült csirke eltűnt.
Ismét behunyta a szemét, és lám: a tányéron tejbegríz párolgott málnabefőttel.
Kinyitja a szemét, de a tejbegríz és a málnabefőtt nincs sehol.
Ekkor ébredt rá Burattino. hogy szörnyen éhes.
Odafutott a tűzhelyhez és bedugta orrát a tűzön rotyogó fazékba. Hosszú orrával átlyukasztotta a fazekat, mert hiszen a tűzhelyet, a tüzet, a füstöt és a fazekat is, mint tudjuk, a szegény Carlo rajzolta egy ócska vászondarabra.
Burattino kihúzta az orrát és bekukucskált a lyukba.
— Carlo papa! — mindössze ennyit tudott Burattino kinyögni.
— Itt vagyok! — válaszolt valaki hangosan.
Felpattant az ajtó, és belépett Carlo papa.
Felemelte a földről Burattinot. Megtapogatta, ép-e minden tagja. Térdére ültette, zsebéből hagymát vett elő, megtisztogatta.
— Nesze, egyél!
A kiéhezett Burattino beleharapott a hagymába és csámcsogva, ropogtatva megette. Azután Carlo papa borostás arcához dörgölődzött.
— Ígérem neked, Carlo papa, hogy ezentúl igen okos, meg-fontolt gyereked leszek… Beszélő Tücsök azt tanácsolta nekem, járjak iskolába.
— Ezt jól mondtad, fiacskám!
De Carlo papa, nekem nincs ruhám. Ha látják, hogy fából vagyok, a fiúk az iskolában kinevetnek.
Hm — hümmögött Carlo, és megvakarta borostás állát. — Igazad van fiacskám!
Lámpát gyújtott, ollót, enyvet és színes papírokat vett elő. Barna papirosból ujjast, élénkzöldből egy kis nadrágot szabott ki és ragasztott össze. Egy vásott csizmaszárból lábbelit fabrikált és egy ócska zokniból bojtos sapkát.
Mindezt Burattinora adta.
— Viseld egészséggel!
— Carlo papa — mondta Burattino —, hogy menjek én iskolába ábécéskönyv nélkül?
— Aha, igazad van, fiacskám…
Carlo papa megvakarta füle tövét, felöltötte egyetlen ujjasát és kiment a városba.
Nemsokára visszatért, de ujjas nélkül. Kezében nagybetűs, képes ábécéskönyvet tartott.
—Itt van neked az ábécéskönyv. Jó tanulást!
—Carlo papa, hová lett az ujjasod?
— Eladtam. Sebaj, megleszek nélküle is, csak neked ne hiányozzék semmi.
Burattino Carlo papa jóságos keze fölé hajolt, de hosszú orrával beleütközött.
— Kitanulok, felnövök és ezer ujjast veszek neked.
Burattino ma este akart életében először valóban komolyan viselkedni, ahogy erre Beszélő Tücsök tanította.

A Burattino Hátrányos Helyzetűeket Segítő Iskolaalapítvány 1990 áprilisában jött létre azzal a céllal, hogy egy olyan saját modell szerint működő iskolát hozzon létre, ahol a gyerekek „kinőhetik” hátrányaikat. „Kinőni a hátrányokat azt jelenti, hogy úgy menjenek el a Burattinóból 18 évesen, hogy van életcéljuk, és azt meg is tudják maguknak fogalmazni. Tisztában vannak az erényeikkel, tulajdonságaikkal, tudnak kapcsolódni a környezetükhöz, beszélnek angolul.

A Burattinoba való bekerülés feltétele, hogy a gyerekek valamilyen szempontból rászorulók legyenek. A szülők általában azért íratják ide a gyerekeiket, mert az ismerőseik ajánlották az iskolát, sokan pedig szakemberek, esetleg a Nevelési Tanácsadó javaslata alapján választják a Burattinót. A tanulók 15-20%-a küzd valamilyen tanulási problémával. Sok az olyan gyerek is, aki egészen minimális szókinccsel vagy komoly lelki sérülésekkel kezdi meg az első osztályt.

A cigány és a nem cigány gyerekek nagyjából felét-felét teszik ki a diákságnak. Itt nincs romakérdés. Ha a felnőttek nem foglalkoznak azzal, ki cigány és ki nem az, a gyerekeket sem érdekli különösebben. A „burattinóság” lényege, hogy nincs különbség a gyerekek között, mindenki egyéni törődést kap, és egyformán szeretve van.

Sokan elég rossz állapotban érkeznek az iskolába: lelkileg elhanyagoltan, rossz mentális állapotban kerülnek be. Rengeteg az elvált család, és sok az olyan, ahol ugyan az apa és az anya együtt élnek, de otthon mindennapos a bántalmazás. A gyerekek így gyakran nincsenek tanítható állapotban. Nem szabad elfeledkezni arról, hogy ezeket a gyerekeket sokszor annyi sérelem érte már, hogy több minden kell ahhoz, hogy elérjük az ingerküszöbüket.

A Burattinóban többek között a módszertani sokszínűséggel, a kiscsoportos foglalkozásokkal segítik az integrációt, miközben sok szeretettel, türelemmel próbálják „gyógyítani” a gyerekeket: hibáikat kissé elnézik, az erényeiket viszont az egekig magasztalják.

Az iskolában ma 350 gyerek tanul elsőtől tizenkettedikig, évfolyamonként egy-egy osztály fut, 15-18 fővel. A tanítási napok ugyanolyanok, mint a legtöbb iskolában: délelőtt órák vannak, délután pedig klasszikus napköziben folyik a munka. A gyerekek nagy része délután négykor hazaindul – de aki nagyon nem akar hazamenni, vagy nem jönnek érte, tovább is maradhat, az ügyeletes tanárok addig maradnak velük, amíg kell. Az iskolában a szaktanárokon, tanítókon kívül gyógypedagógusok, iskolapszichológus, pedagógusasszisztens, logopédus is dolgozik.

Az iskolában nagyon fontos szerep jut a napirendnek, ugyanakkor igyekeznek rugalmasan állni a gyerekekhez. A szünetekben például a jól felszerelt játszótéren vagy a folyosón felállított csocsóval, pingponggal, léghokival játszhatnak a gyerekek – a játékhoz általában tanáraik is csatlakoznak. Az egyéni törődés a gyerekek háttere miatt különösen fontos: a Burattinóban arra törekszenek a tanárok, hogy személyes kötődés alakuljon ki a gyerekek és a pedagógusok között. A közös kirándulásokon túl erre remek alkalom az is, ha például hazakísérik diákjaikat – az úton, az iskola falain kívül könnyebb megnyílni egymásnak, az erős tanár-diák kapcsolat pedig jelentősen növeli az iskolai munka hatékonyságát.

A gyerekek családi háttere és a hozott minták is indokolják azt, hogy a Burattinóban két osztályfőnöke legyen az általános iskolásoknak: egy férfi és egy nő. A tantestületben fontos szempont a fiatalság, hogy kiegyensúlyozott legyen a nemek aránya – ha például egy férfi kolléga megy el, a helyére kizárólag férfi tanárt keresnek. Az iskolában évente kétszer szerveznek soknapos osztálykirándulásokat, rendszeresek a közösségépítő programok.

Az iskolában csak angolt tanítanak, több nyelvnek ugyanis nem lenne értelme. Így viszont évek óta születnek már az érettségi előtt is sikeres középfokú nyelvvizsgák – nyilván nem sikerül mindenkinek, de ez nem is lehet elvárás. Az iskola célja, hogy az érettségit letegyék a diákjai. „Aki leérettségizik, az sokkal jobb pozícióból megy szakmát tanulni, mint aki nyolcadik után kezdi el. Több, nívósabb szakmákból választhat. Azzal, hogy a gyerekek el tudnak jutni az érettségiig, megszerzik azt az önbecsülést, melyet gyakran már 6 éves korukra elveszítenek. Ha belőlük érettségizett ember lesz, akkor kialakul bennük egyfajta igényesség is: tenni akarnak azért, hogy jobb életük legyen, nem hagyják magukat elveszni.

Tavaly a 12 érettségizőből négyen mentek felsőoktatásba, de mindenki továbbtanult egy- vagy kétéves szakképzésen. Belegondolva abba, hogy honnan indulnak az iskolába kerülő 6 évesek, hatalmas sikernek számít, hogy 18 évesen leteszik az érettségit.

Az iskolába olyan gyerekek is járnak, akiknek nemcsak az emberi kapcsolatokról, viszonyokról kell mintát adni, hanem nyugodt, rendezett lakhatásra is szükségük van. Már az iskola indításakor, 21 évvel ezelőtt kiderült, hogy lesz olyan, amikor nem mehet haza egy gyerek – például családon belüli erőszak miatt menekült el az anya, de az anyaotthonban nem volt hely, vagy egyszerűen el sem jutott odáig a gyerekekkel. Ilyenkor a tornateremben vagy a gondnok szobájában aludhattak. Természetesen ez tarthatatlan megoldás volt.

Miután a csepeli Mátyás utcában egy családi ház a Magyar Államkincstárhoz került, az ingatlant felajánlották a Burattinónak. Így nyílt meg az első gyermekotthon, melyhez azóta még kettő csatlakozott. A legnagyobban 24 éves korukig maradhatnak a gyerekek.

A Burattino gyermekotthonai első osztálytól fogadják a gyerekeket, illetve akinek van kistestvére, őt is beveszik. A Burattinóhoz az állam és az önkormányzat is utal gyerekeket, akik más intézményekben tanulnak – de főleg a burattinósok közül kerülnek ki a bentlakók. Előfordul, hogy a család hajléktalan lesz, a bántalmazás eldurvul, vagy ellehetetlenednek a lakhatási körülmények – ilyenkor a Burattino iskolása az alapítvány gyermekotthonainak egyikébe kerül.

FACEBOOK

Kedves Barátunk!
A csepeli Burattino iskola fenntartása évről évre egyre nehezebb. Megszoktuk már, hogy időnként reménytelennek látszó új helyzetekhez kell alkalmazkodnunk, de arra a pofonra, amit legutóbb kaptunk, nem lehettünk felkészülve. Idén a költségvetésünk nélkülözhetetlen részét kitevő kiegészítő normatíva megszűnt, és a sajátos nevelési igényű gyermekeink után járó támogatás csak decemberig biztosított.
Természetesen minden állami szerv továbbra is igen nagyra értékeli a munkánkat, mindenki belátja, hogy nagy szükség van ránk és a hozzánk hasonló intézményekre, és senki sem kérdőjelezi meg az iskolánkat fenntartó alapítvány „kiemelten közhasznú” voltát, egyszerűen csak nem kapunk pénzt.
Ez az új helyzet gyakorlatilag egyet jelent iskolánk totális ellehetetlenülésével.
Ha semmi sem változna, akkor hamarosan elkezdhetnénk diákjainknak új iskolát, illetve a gyermekotthonunkban lakóknak új otthont keresni.

Szerencsére az elmúlt három hónapban számos olyan felajánlást kaptunk kiváló és kedves emberektől, amelyek nem csak arról győztek meg minket, hogy munkánk rajtunk és a ránk bízott gyermekeken kívül másoknak is fontos, hanem arról is, hogy ha kell, változtathatunk a helyzetünkön. Ezen felbuzdulva civil szervezetekkel és magánemberekkel összefogva közös munkába kezdtünk iskolánk megmentéséért.
Feladatunk leírva igen egyszerűnek tűnik: találnunk kell egy olyan új módszert/modellt, amelyben a Burattino Iskola hosszútávon, biztonságosan üzemeltethető, és persze, míg ezen dolgozunk, napról napra biztosítanunk kell mindazon feltételeket, amelyek az adott nap túléléséhez feltétlen szükségesek.

Az iskolánk körüli civil összefogásnak köszönhetően tisztán látjuk: bár önerőből képtelenek lennénk ebből a kényelmetlen, kiszolgáltatott helyzetből kikecmeregni, ez mégsem lehetetlen. Segítséggel, összefogással a Burattino túljuthat ezen a krízisen is.

A csepeli Burattino Magyarország egyetlen olyan magánintézménye, melyben általános-, és középiskola, szakképzés és gyermekotthon integráltan működik. A Burattino Iskola 1991-es indulásakor egy olyan iskolamodellt hozott létre, amelyben diákjai családias hangulatban, kis létszámú osztályokban, a munkát örömmel végezve élhetik mindennapjaikat. Az iskolában kizárólag rászoruló gyermekekkel foglalkoznak, természetesen tandíjmentesen. Kiemelten fontosnak tartják az esélyteremtést, hisznek abban, hogy a hátrányok kinőhetőek, és hogy mindenki tehetséges valamiben. A Burattino Iskolában jelenleg 400 diák tanul, gyermekotthonaiban 52 gyermek lakik.

Wikipedia

Burattino

Báb. Teste és feje fa. A színpadon csak felsőteste látszik, melyet a bábos kesztyűként felhúzva mozgat.
A bábszínház általában egy fakunyhóban, vagy várban foglal helyet.
Megkülönböztetünk többféle bábot. A marionett báb pl. fából vagy egyéb anyagból készült, melynek egész teste megjelenik a színpadon, és általában zsinórok mozgatják felülről. Pinokkió, azaz Burattino, Collodi fabábúja mozog, mint egy igazi kisfiú, már nincs szüksége zsinórokra.

Bak Zsófi