Előszó

100 éve született Várhegyi György tanár, nevelésszociológus, oktatáskutató. Ebben az emlékkönyvben fordulatos életének fontosabb mozzanatairól, az utókor számára tanulságos, sok tekintetben ma is aktuális munkáiról, maradandó alkotásairól igyekszünk képet adni. Nem felejtettük ki aktív életének első, 1945-1956 közötti, politikusi korszakát sem, mert bár számos akkori cselekedetét (leginkább az egyházi iskolák államosításában való részvételt) mélyen megbánta, éppen e megbánás sarkallta arra, hogy a későbbiekben úttörő szerepet játsszon az iskolarendszer megújításában. A hatvanas-hetvenes években tanárként és nevelésszociológusként a pedagógiai szemlélet megváltoztatásáért: az esélyegyenlőséget megteremtő, gyermekközpontú, a hátrányos helyzetű tanulókat differenciáltan támogató iskolákért, valamint a pedagógusok helyzetének jobbításáért dolgozott. Olyan elhivatott alkotótársakkal kutatott és publikált együtt, mint Gazsó Ferenc, Hanák Katalin, Pataki Ferenc vagy Tánczos Gábor; az irányítása alatt folyó pedagógiai kísérletekben pedig neves oktatáskutatók mellett számos tanító és tanár vett részt.

A nyolcvanas évek végétől, amikor az iskolarendszer intézményi megújítására is mód nyílt, nem csak a számára személyesen is fontos világi zsidó iskola megalapításáért küzdött, hanem az Alapítványi és Magániskolák Egyesületének (AME) létrehozásával a többi alapítványi iskola működési feltételeinek javításában is fontos szerepet játszott. Az egyesület elnökeként érezte végre úgy, hogy az oktatás jobbításáért folytatott, több évtizedes munkálkodása kézzel fogható eredményekben is megtestesült: a 90-es években többé-kevésbé autonómmá vált vagy erre törekvő tanárok létrehoztak egy új, gyermekközpontú pedagógiai kultúrát.

A kötet hét fejezetre tagolódik. Az első Várhegyi György életének fontosabb állomásait mutatja be. A második fejezetben Trencsényi László neveléstudós tekinti át politikusi és szakmai pályáját, felidézve a maradandó gondolatait, kutatási eredményeit. A harmadik részben ma is aktuális műveire (leginkább a Mennyit és mit dolgoznak a pedagógusok? címmel 1972-ben megjelent tanulmányára) reagálnak neves oktatási szakemberek, Knausz Imre, Radó Péter és Trencsényi László. A negyedik és ötödik fejezet az oktatási intézményrendszer jobbításáért végzett munkáját idézi fel a Lauder Javne Közösségi Zsidó Iskola filozófiájának és létrehozásának küzdelmei, valamint az alapítványi iskolákért az AME-ban folytatott tevékenysége bemutatásával. A hatodik fejezetben néhány egykori kollégája emlékezik meg róla. Végül közreadjuk Várhegyi György publikációinak jegyzékét – azzal a szándékkal, hogy a mai kor pedagógusai, nevelésszociológusai és oktatáskutatói követendő példát találjanak bennük.

Budapest, 2023. május 31.

A szerkesztők